Az Aletta fürtje kicsi, vagy középnagy (15 dkg). A fürtállás szárnyas, vagy vállas, kedvezően laza, a fürtkocsány hosszú, tartós és zöld. A bogyók kicsik (1,7g), gömbölyűek, sárgászöldek, feltűnően hamvasak, erős héjúak, lédúsak, kellemesen muskotályos ízűek.
Szeptember első felében 18-20 cukorfokkal (Mmo) és 7-8 g/l titrálható savtartalommal szüretelhető. Rügyei termékenyek, átlagtermése: 15-18 t/ha. Rügyei és vesszői téltűrőek, fagytűrése -22oC-ig kiváló. Bora kellemesen muskotályos illatú és ízű, zamatos, kissé lágy, testes, alkoholban gazdag asztali minőségi fehérbor.

A fajta különösen az 1984/1985-ös (-24,5 °C) és az 1986/1987-es (-29,2 °C) tél
után kezdett nagymértékben elszaporodni, elsősorban a téltűrésének köszönhetően.
Különösen az alföldi tőkéje középerős növekedésű, lombsátra vékony és sűrű. Viszonylag kevéshajtást
nevel a tőke, de azokon kicsi és sok hónaljhajtás fejlődik, ami besűríti a
lombozatot. A vesszők egyenesek, rajtuk a szártagok (internódiumok)
középhosszúak, némelykor rövidek. Színük barnás-bronzos, mintázatuk csíkos,
tapintásuk bordás, a nódusznál sötétebb barna. A rügyek kicsik, hegyesek,
csokoládébarnák és csupaszok. A fakadó rügyek enyhén bronzoszöldek és
pókhálósak. borvidékeken (Csongrádi, Hajós-Bajai és Kunsági) terjed, de
több hegyvidéki borvidéken (Etyek-Budai, Balaton-felvidéki, Balaton-melléki) is
jelentős felületen található. Ma már külföldön is érdeklődnek a fajta iránt és telepítik szaporítóanyagát. A levelek lemeze középnagy, ötszögletű, karéjos. A fürtök középnagyok (200-210 g), vállasak, közepesen tömöttek, a bogyók száma 90-110. A bogyóhéj kissé hamvas, vékony, közepesen szemölcsös. A bogyókocsány középhosszú. A kocsánykorong harang alakú. A bogyóecset rövid és színtelen. A bogyóhús lédús, savas, finom fűszeres ízű. A bogyókban 4-4 mag fejlődik. A magok kicsik, zömökek, rozsdabarnák, törzsük szív alakú és csőrük rövid.

Ezerjó x Piros tramini, Bíró Károly 1951-ben állította elő. A Generosa tőkéje erőteljesen nő, vesszeje felfelé törő, egyenes, közép vastag. Szellős lombot nevel, ezt az egyenesen felfelé növekvő hajtások alakítják ki. Önmagától rendezett vesszőit könnyű metszeni. Hónaljhajtást alig hoz, levelei középnagyok, A bőtermő Generosa közepesen nagy fürtjei kedvezően tömöttek néha zöld bogyók maradnak a fürtben. A megnyúlt gömb alakú bogyók kicsik, húspiros-lilás árnyalattal, alig hamvas, héja szívós, az íze különösen finom, zamatos, savas. Fürtjei nem rothadnak. A lisztharmatra és peronoszpórára közepesen érzékeny. 18-20 mustfokkal érik szeptember végén. Bora a szőlő ízeit megörző, illata szőlővirágra emlékeztető, az Ezerjóhoz hasonlóan finom savú, kellemes ízhatású bor.

Valószínűleg magyar eredetű, bőtermő, rendkívül igénytelen szőlőfajta. Elsősorban az Alföldön (Kunsági és Csongrádi borvidéken) termesztik, de korábban lényegesen nagyobb szerepe volt a magyar borászatban, piros és fehér változata van. Fürtje kicsi, bogyói közepesek, vastag héjúak, színe sárgás vagy enyhén rózsaszínbe hajló, illetve vöröses. Jó a fagyállóképessége és nem hajlamos a rothadásra. Termesztésénél jellegzetes művelést alkalmaztak, az ún. kopaszmetszést, mely még a szőlőkarók használatát is feleslegessé tette. Későn érik, közepes hozamot ad. Bora savakban szegény könnyű asztali bor, fanyarkás mellékízzel. Cukortartalma is nagyon alacsony.